Vannak fiatalok, akik nincsenek tekintettel senkire.
Például valaki végighallgat az üzletben 15 CD-t, miközben a többiek várnak a lejátszóra. Ez nehéz dolog, nem veszi észre, hogy másokra terhet rak.
Nagy probléma, hogy sok fiatal televízión nő fel vagy az interneten tölti az élete jelentős részét, ahol a partner nem igényli, hogy tekintettel legyen rá. A tv, mint „kapcsolat-társ” nem igényli, hogy tekintettel legyünk rá. Mihelyt nem tetszik, átkapcsolok – itt én vagyok a király!
A bécsi szelet esetében más a helyzet. A serpenyőben van a szelet, ami követelményt állít elém, mert ha közben elmegyek sétálni, odaég a hús. Az internet vagy a tv esetében nem történik semmi baj. Csak én, én, én létezek!
Így lassan egy új embertípus jön létre, aki nincs tekintettel senkire. Ez nem az ő bűne, mert nem tudja, hogy mit csinál, de az ő bűne felszólítás arra, hogy én legyek tekintettel másokra, a gyerekeimre, házastársamra, munkatársaimra, hogy odafigyelésemet megtapasztalva, ők képesek legyenek magukról elfeledkezni.